Teljesen szét vagyok esve. Semmi sem sikerül... semmi... vannak jó napok, de az egész értelmetlen.
Nincs miért élnem gyakorlatilag. A munka szar, vagyis nem maga a munka, hanem ahogy bánnak velem, megalázó ahogy minden új, jöttment seggét kinyalják, a régiekkel meg bánnak, ahogy bánnak. Mintha nem teljesítettem volna évekig 150 %-on... A szerelmi életem egy fos, legutóbbi próbálkozásom, ami igen igen megdobogtatta a szívem, csődbe került. Pedig nem én kezdeményeztem, hanem ő, és annyira magával ragadt a ragaszkodása, ahogy hiányoztam neki, a rengeteg email, telefon, sms...aztán mikor már odáig voltam... mégsem kellettem neki. Teljes kudarc.
Rettegek a magánytól,mégsem teszek meg mindent, mert félek az újabb kudarctól. Hogy újra nem fogok kelleni...S így eljutottunk a mostani állapothoz, hogy nincs cél az életemnek.
Pedig vannak barátaim, vannak kollégák, akiket kedvelek, s viszont kedvelnek, de ez úgy érzem kevés.
